December, karácsony hava a csend és áhítat ideje. András napjával vége a kisfarsangi mulatozásnak, vége a vígságnak. Elérkezett aházkészítés, az otthonkészítés ideje, mely lelkünk otthonát formálja a Kisjézus befogadására. Össze kell gyűjtenünk az esztendőben szétszórt, jászol melegét adó szalmaszálakat, hogy az idő elérkeztével elegendő legyen a Megváltófogadására. András napjától az emberi lélek a legsötétebb napok felé halad. Szórttá, szertelenné válik, félelem ül rá, szorong. Keresi, óhajtja a fényt. Óhajtja, kéri, kívánja a fény születését, Krisztus születését. Eleink varázsolták a fényt. Ősi Boldogasszony tiszteletükben megidézték a legtitokzatosabb misztériumot, a szeplőtelen fogantatás magvető, örök fényt ígérő csodáját. Böjttel, imával, szokásjátékokkal lelkük mélyében valósult meg az örök szűz, az Istenszülő Asszony, Boldogasszony, ki a szűzi tisztaság, a bűntől való mentesség megtestesítője. Szent Miklós előestéjén maskarások, csörgőkkel, botokkal járták a falvakat. Gyóntattak. A szórt, rendezetlen embereket tisztulásig büntették. Luca napján, mikor a rontás ereje leginkább jelen volt, bűbájos, fehérbe öltözött Luca járta a házakat. Fehér tollával megsimogatta az embereket, az újesztendő, a fény születésének hírét varázsolta az otthonokba. Hisz mindenkinek szűzzé, tisztává kellett válnia, hogy advent végén otthonába, házába, lelke házába valóban megszülethessen,valóban belépjen a Megváltó.
Napjaink fényóhajtása, szalmaszálgyűjtése, otthonépítése az anyagi
világ dermedtségében valósul meg. Adventi műfények sugarai árasztják
el létünket, hamis megváltó árnyékát vetítve gondosan felépített
falainkra. A jászol melegét adó szalmaszálak helyett áltüzek lobbannak
fel, melyek fénye a pillanat ereje. Melege nem jut el szívünkig, fénye
nem világítja meg arcunkat, nem szorítja ki hajlékunkból a sötétséget.
A hites ember adventi fénye, koszorúja Karácsony misztériumát idézi
meg. Gyertyája Jézus, koszorúja Boldogasszonyunk öle, az ölébe fogant
Ige misztériuma. Csak e koszorún meggyújtott gyertya, a jézusi út
fényözöne szorítja ki hajlékukból a gonosz sötétséget. Csak e fény
ragyogja be a körbeálló hites emberek arcát. Csak így tisztulnak meg a
lelkek, csak így születik meg bennünk a Megváltó, az óhajtott Fény.

B.Z.